A Kyokushin születése – négy ember, akik egy korszakot formáltak

Hogyan lett egy szerény tokiói dojóból világszervezet: Masutatsu Oyama, Kenji Kurosaki, Shigeo Kato és Tadashi Nakamura szerepe a Kyokushin kialakulásában, a Mejiro-beli kezdetektől 1953-ban az első World Open Karate Tournamentig 1975-ben.

Masutatsu Oyama, Kenji Kurosaki, Shigeo Kato és Tadashi Nakamura szerepe a Kyokushin kialakulásában

Adámy István Hanshi, 9. dan
A Global Kyokushin Budokai alapító elnöke

Egy világszervezet születése egy szerény tokiói dojoból

Amikor ma a Kyokushin karatéról beszélünk, nemzetközi szervezetekre, világbajnokságokra, hatalmas edzőtáborokra és a világ számos országában működő dojókra gondolunk.

Pedig ennek a történetnek a kezdete egészen más képet mutatott.

Az 1950-es évek elején Japán még a második világháború következményeiből épült újjá. A harcművészetek világában is jelentős változások zajlottak. A karate egyre szélesebb körben terjedt, miközben folyamatos vita folyt arról, hogy elsősorban hagyományos nevelési rendszernek, sportnak vagy gyakorlati küzdőművészetnek kell-e tekinteni.

Ebben a környezetben kezdte kialakítani saját útját Masutatsu Oyama.

1953-ban Tokió Mejiro városrészében egy szabadtéri gyakorlóhelyen indult el az a munka, amelyből később az Oyama Dojo, majd a Kyokushinkaikan fejlődött ki.

A kezdetek nem a mai modern edzőtermek világát idézték. Szerény körülmények között, kevés felszereléssel, rendkívül kemény fizikai felkészüléssel dolgoztak.

Oyama azonban nem egyszerűen újabb karateiskolát akart létrehozni.

Olyan rendszert kívánt kialakítani, amelyben a technikák értékét a tényleges küzdelem, a fizikai felkészültség és a szellemi állóképesség is igazolja.

A későbbi Kyokushin filozófiájának egyik legfontosabb alapja ebből a szemléletből született meg.

Masutatsu Oyama – Az alapító, aki új utat keresett

Masutatsu Oyama koreai származású japán karatemester volt, akinek neve elválaszthatatlanul összefonódott a Kyokushin történetével.

Életét számos rendkívüli történet és legenda övezi.

Hegyi elvonulásai, emberfeletti fizikai gyakorlatai, töréstechnikai bemutatói és bikákkal kapcsolatos szereplései a karate történetének legismertebb elbeszélései közé tartoznak.

Ezeknek a történeteknek egy része történetileg dokumentált, más részük az évtizedek során legendává formálódott.

Oyama valódi történelmi jelentőségét azonban nem ezekben kell keresnünk.

Sokkal fontosabb az a felismerése, hogy a karate nem válhat kizárólag előre meghatározott formák és mozdulatsorok gyakorlásává.

Az általa elképzelt rendszerben a technikai tudásnak, a testi felkészültségnek, az akaraterőnek és a gyakorlati alkalmazhatóságnak egységet kellett alkotnia.

A kemény edzés, a küzdelem és a szellemi fegyelem nem egymástól független követelmények voltak, hanem ugyanannak a fejlődési folyamatnak a részei.

Oyama azonban – mint minden jelentős történelmi személyiség – nem egyedül alakította ki életművét.

Körülötte olyan kiváló oktatók és harcosok dolgoztak, akik saját tudásukkal, tapasztalataikkal és személyiségükkel járultak hozzá a Kyokushin fejlődéséhez.

Közülük három különösen fontos szereplőt érdemes felidéznünk.

Kenji Kurosaki – A kemény küzdelem és a kick-boxing úttörője

Kenji Kurosaki a korai Oyama Dojo egyik legjelentősebb oktatója volt.

A Kyokushin kialakulásának időszakában fontos szerepet játszott a kemény fizikai felkészítés és a gyakorlati küzdelemre épülő oktatás fejlesztésében.

Miközben Oyama külföldi bemutatókon és utazásokon vett részt, a dojo mindennapi munkájában a hozzá hasonló tapasztalt oktatók biztosították a képzés folyamatosságát.

Kurosaki neve azonban nemcsak a Kyokushin, hanem a modern kick-boxing történetében is jelentős.

Az 1960-as években egyre erősebb lett az érdeklődés a különböző küzdősportok közötti gyakorlati összehasonlítás iránt.

Ennek egyik fontos állomása az 1964-es thaiföldi mérkőzéssorozat volt, amelyben japán karatékák Muay Thai harcosokkal mérték össze tudásukat.

Kurosaki maga is részt vett a mérkőzéseken, és vereséget szenvedett.

A kudarc azonban nem jelentette pályafutásának végét.

Éppen ellenkezőleg.

A thaiföldi tapasztalatok fontos szerepet játszottak későbbi munkájában, amikor a karate és a Muay Thai egyes technikai és edzésmódszereit ötvözve hozzájárult a japán kick-boxing fejlődéséhez.

A Mejiro Gym megalapítása és a holland küzdősportéletre gyakorolt hatása révén Kurosaki öröksége messze túlnőtt az eredeti Oyama Dojo keretein.

Pályafutása jól mutatja, hogy a harcművészetek fejlődésében az önálló útkeresésnek is meghatározó szerepe lehet.

Shigeo Kato – Akaraterő, oktatás és nemzetközi terjeszkedés

Shigeo Kato a Kyokushin korai nemzedékének egy másik fontos alakja.

Viszonylag kis termetű karatéka volt, akinek pályafutása a fizikai adottságok és az akaraterő kapcsolatáról is fontos tanulságot hordoz.

A küzdősportok világában gyakran hajlamosak vagyunk a testmagasságot, a testsúlyt és a fizikai erőt túlértékelni.

Pedig a hatékonyságot számos egyéb tényező is meghatározza: a technikai tudás, a gyorsaság, a koordináció, az időzítés, a küzdelmi intelligencia és mindenekelőtt a következetes gyakorlás.

Kato oktatói tevékenysége jelentős szerepet kapott a Kyokushin fejlődésében.

Japánban a központi oktatási munkában vett részt, majd a nemzetközi terjeszkedés időszakában Ausztráliába is eljutott, ahol hozzájárult a Kyokushin megismertetéséhez.

Nevéhez a későbbi japán Kyokushin egyik meghatározó alakjának, Shokei Matsuinak a korai oktatása is kapcsolódik.

Kato története számomra különösen fontos pedagógiai üzenetet hordoz.

A harcművészet értékét nem kizárólag a legnagyobb, legerősebb vagy legsikeresebb versenyzők adják.

Legalább ilyen fontosak azok az oktatók, akik képesek tudásukat továbbadni, új nemzedékeket nevelni, és tanítványaikban kialakítani a fejlődés iránti elkötelezettséget.

A jó mester igazi eredménye sok esetben nem a saját győzelmeiben, hanem tanítványainak későbbi teljesítményében mutatkozik meg.

Tadashi Nakamura – A küzdőből nemzetközi iskolateremtő

Tadashi Nakamura a korai Kyokushin egyik legismertebb harcosa és oktatója volt.

Neve különösen az 1964-es thaiföldi kihívás kapcsán vált ismertté.

A japán karatékák és a Muay Thai képviselői közötti mérkőzések nagy jelentőséggel bírtak, hiszen két eltérő küzdelmi rendszer találkozott egymással.

A hagyományosan ismertetett eredmények szerint Nakamura és Akio Fujihira győzelmet aratott, míg Kenji Kurosaki vereséget szenvedett.

A 2:1-es japán eredmény a Kyokushin történetének egyik sokat idézett eseményévé vált.

Ennek történelmi jelentőségét azonban nem abban látom, hogy egyik harcművészet végérvényesen bizonyította volna felsőbbrendűségét a másikkal szemben.

Sokkal inkább abban, hogy a különböző rendszerek közötti nyílt összehasonlítás lehetőséget adott a technikák, a taktikák és az edzésmódszerek fejlődésére.

Nakamura később az Egyesült Államokban folytatta munkáját, ahol a Kyokushin népszerűsítésének egyik fontos szereplőjévé vált.

Idővel önálló útra lépett, és létrehozta a Seido Karate szervezetet.

Ez a fejlődési út jól mutatja, hogy a korai Kyokushin mesterei közül többen nem egyszerűen továbbadták Oyama rendszerét, hanem saját tapasztalataikból kiindulva új oktatási és szervezeti megoldásokat is kialakítottak.

1964 – A Kyokushinkaikan megszületése

A kezdetben szerény körülmények között működő Oyama Dojo az évek során egyre nagyobb érdeklődést váltott ki.

1964-ben megalakult a Kyokushinkaikan, amely intézményes keretet adott a rendszer további fejlődésének és nemzetközi terjeszkedésének.

Ezt követően újabb mérföldkövek következtek.

1969-ben rendezték meg az első All Japan Open Karate Tournamentet.

1975-ben pedig sor került az első World Open Karate Tournamentre, amely meghatározó jelentőségű esemény volt a knockdown karate történetében.

A Kyokushin ekkor már nem csupán japán harcművészeti irányzat volt.

Nemzetközi mozgalommá kezdett válni.

Az egykori kis dojo szellemisége és edzésmódszerei különböző országokba, kultúrákba és közösségekbe jutottak el.

A négy ember közös öröksége

Oyama, Kurosaki, Kato és Nakamura pályafutása különböző irányokban folytatódott.

Nem minden kérdésben gondolkodtak azonosan, és később szervezeti útjaik sem feltétlenül maradtak közösek.

Mégis összeköti őket egy meghatározó történelmi időszak.

Mindannyian részt vállaltak abból a folyamatból, amelyben a Kyokushin technikai rendszere, oktatási módszertana és nemzetközi jelentősége kialakult.

Oyama megfogalmazta és megszervezte az új irányzat alapjait.

Kurosaki a küzdelmi hatékonyság és a más rendszerekkel való összehasonlítás területén hagyott maradandó nyomot.

Kato az oktatás és a nemzetközi terjeszkedés munkájához járult hozzá.

Nakamura pedig versenyzői, oktatói és szervezetépítő munkásságával vált a harcművészetek történetének jelentős alakjává.

Történetük arra is emlékeztet bennünket, hogy egy harcművészet fejlődése soha nem kizárólag egyetlen ember teljesítményének eredménye.

A nagy alapítók mellett mindig ott vannak azok az oktatók, tanítványok és munkatársak is, akik a gondolatokat napi gyakorlattá, működő intézményekké és nemzetközi közösségekké formálják.

A hagyomány tisztelete és a fejlődés szabadsága

Több mint fél évszázados karateoktatói és szervezetépítő tapasztalatom alapján úgy gondolom, hogy a Kyokushin történetéből nemcsak a fizikai keménységet és a rendkívüli teljesítményeket kell megőriznünk.

Legalább ilyen fontos az a szellemi bátorság, amely lehetővé tette egy új harcművészeti rendszer megszületését.

Oyama nem azért alkotott maradandót, mert minden korábbi megoldást változtatás nélkül elfogadott.

Hanem azért, mert a megszerzett tudást saját tapasztalataival, elképzeléseivel és következetes munkájával új rendszerré formálta.

Ugyanez az önálló útkeresés jellemezte több korai munkatársának későbbi tevékenységét is.

Ezért a Kyokushin örökségének tisztelete nem jelentheti a fejlődés lehetőségének elutasítását.

A történelem megismerése nem arra kötelez bennünket, hogy minden korábbi gyakorlatot változtatás nélkül fenntartsunk.

Arra kötelez, hogy megértsük, milyen értékek, felismerések és emberi teljesítmények tették lehetővé a mai Kyokushin létrejöttét.

A Global Kyokushin Budokai filozófiáját éppen ezért az alábbi gondolatban foglaltam össze:

„A Kyokushin Japánban született, de az egész emberiség örökségévé vált. Tiszteljük a múltját, de nem engedjük, hogy a múlt korlátozza a jövőjét.”

Zárógondolat

Amikor a Kyokushin kezdeti időszakáról készült régi fényképeket nézem, nem csupán fiatal karatékákat látok rajtuk.

Egy olyan korszak képviselőit látom, akik még nem ismerhették pontosan, milyen nemzetközi jelentőségű mozgalom kibontakozásában vesznek részt.

Nem rendelkeztek a mai technikai lehetőségekkel, modern edzőközpontokkal vagy nemzetközi kommunikációs eszközökkel.

Volt azonban elképzelésük, elszántságuk, munkabírásuk és hitük abban, amit létre akartak hozni.

A Kyokushin történetének egyik legfontosabb tanulsága számomra az, hogy a maradandó eredményekhez nem feltétlenül a legkedvezőbb körülmények szükségesek.

Sokkal inkább olyan emberek, akik képesek tudásukat, munkájukat és egész személyiségüket egy közös cél szolgálatába állítani.

A mi feladatunk ma már nem az, hogy újraéljük az 1950-es évek Japánját.

Hanem az, hogy a Kyokushin eredeti értékeit megőrizve a saját korunk kihívásaira is választ adjunk.

Ez a hagyomány iránti valódi tisztelet.

És ez a fejlődés iránti valódi felelősség.

Osu!

Adámy István Hanshi, 9. dan
Global Kyokushin Budokai – alapító elnök

Minden cikk